Oszteoporózisnak nevezzük a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését, amely fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. A betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.

A csontozat különböző helyein mért ásványi anyag tartalom nem feltétlenül azonos. Éppen ezért ott kell a vizsgálatot végezni, ahol a legnagyobb a törési kockázat, vagyis postmenopausás osteoporosis gyanúja esetén, a csigolyákon, senilis osteoporosisnál pedig a combnyakon.

A vizsgálat megismétlésére a terápia bevezetését követően 1 év múlva van szükség. A változás csak akkor ítélhető meg, ha a vizsgálatot ugyanazon a csonton, és ugyanazzal a készülékkel végzik. Kezelésben nem részesülő egyénnél rizikótényezők esetén (pl. menopausa idején) 1, egyébként 2-3 évenként ajánlott a vizsgálat a csontvesztés kiszűrésére.

A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, tartását a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja. A csonttömeg az életkortól függően változik, fiatalkorban a csont tömegét növelő építő folyamatok vannak túlsúlyban, később az arány megfordul. A csontszövet állománya 25-30 éves korig gyarapszik, majd tömege fogyni, gyengülni kezd. Az élettanilag normális csontvesztés ekkor mintegy évi 3-5%.
Ha a csontépítő sejtek (oszteoblasztok) és a csontlebontást végző sejtek (oszteoklasztok) működésének egyensúlya megbomlik, akkor ennél nagyobb mértékű csontvesztés következik be, és csontritkulás alakulhat ki.

A csontritkulás vizsgálata - osteodenzitometria

Csontsűrűségnek (azaz denzitásnak) az egységnyi felületű csont ásványi anyag tartalmát nevezzük, mértékegysége g/cm2. A csontsűrűség mérése alapján lehetséges a törési kockázat becslése, a betegség nyomon követése, ill. a bevezetett terápia hatásosságának lemérése.

A denzitometria elve: Ismert intenzitású sugárforrásból jól fókuszált nyaláb halad át a csontokon. A sugárzás egy része a csontban elnyelődik, a többi továbbhalad, ennek mennyiségét detektáljuk.

A csontritkulás okai

A csontritkulásos esetek 80%-át elsődleges oszteoporózis adja, két formája a posztmenopauzális és a szenilis (öregedéssel összefüggő) csontritkulás, ez utóbbi mindkét nemnél bekövetkezik.

Az ivarmirigyek eltávolítása mindkét nemben rövid időn belül jelentős csontritkuláshoz vezet, az érintett szteroid hormonok pótlása viszont ezen csontvesztést gyorsan meg tudja állítani.

Másodlagos oszteoporózis számos betegséghez társulhat, de viszonylag ritkán fordul elő.

A csontritkulás a nőknél legtöbbször hormonális okokra, változókori (posztmenopauzális) vagy egyéb eredetű ösztrogénhiányra vezethető vissza. Az ösztrogénhiányhoz kötődő csontritkulás a menopauza idején felgyorsítja a csontvesztést.

A csontritkulás diagnózisa

A betegséget csontsűrűség-méréssel, oszteodenzitometriás méréssel szoktukk diagnosztizálni. A mérés során az oszteoporotikus törésnek leginkább kitett helyeken - combnyakon, ágyéki csigolyákon, csuklón - mérik a csont tömegét. A módszer lényege, hogy minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, a ritkább, kis tömegű csont kevesebb energiát nyel el. Az optimális csonttömeget statisztikai módszerekkel határozzák meg, az ettől való eltérés a csonttörés kockázatával arányos.

Röntgenvizsgálat:
Egyszerű gerincröntgen vizsgálattal is jól felismerhetők a csigolyák kompressziós törései, aminek következtében egyes csigolyák ék alakúvá válnak, a hát görbületei fokozódnak. Kellően képzett szakember egyszerű felvételen is meglátja a csontritkulás jeleit.

Laboratóriumi, vér- és vizelet-vizsgálatokat főként a csontanyagcsere-betegségek elkülönítő diagnózisában alkalmazzák a másodlagos csontritkulások kizárására.

A kezelés eredményességét a szérum oszteokalcin szintjének mérésével ellenőrzik, mivel ez a csontképzés sebességéről ad felvilágosítást.

Gyógyszeres kezelés
A klinikai vizsgálatok szerint a csontok tömegének javításában hasznosak lehetnek a flavonoidok és biszfoszfonátok is. Ez utóbbiak, illetve egyre korszerűbb, módosított származékaik gátolják a csontok lebontását végző osteoklaszt sejtek működését, csökkentik a csonttörések kockázatát.